Meg vannak számlálva a napjaid
Meg vannak számlálva a napjaid Valahogy úgy vagyunk szocializálva, hogy egyáltalán nem szeretünk erről a témáról beszélni. Nevezetesen arról, hogy az időnk véges. A legtöbbünk számára ez ugyanis rendkívül idegen, kétségbe ejtő és félelmetes. Való igaz, nem fér hozzá kétség, hogy a jeges rémület markolja a halandó ember szívét arra a gondolatra, hogy valószínűleg egyszer csak szembesülni kell majd valamikor, valamilyen módon a mondattal: m e g v a n n a k s z á m l á l v a a n a p j a i d . Lehet, hogy pontosan a saját életünk napjai lesznek majd ezek. De az is könnyen lehet, hogy egy közeli szerettünk életének napjai. Ezzel együtt szükségszerűen a Vele való közös utunk, a közös életünk napjai is. A leginkább szívből szeretett- és nem ritkán hőn utált-, az általában biztonságosan meleg- és az időnként őrjítően unalmas-, a jólesően megszokott- és néha az őrületbe kergető közös utunk napjai. Őszintén reméljük, hogy a