Béres Edina

                                 És megint április Egészen megdöbbentő számomra, hogy még mindig van, akit őszintén érdekel, mi van velünk. Úgy értem, hogy felteszi a kérdést és várja rá a választ. Ha odakamuzom a szokásos "fogsorvillantós mindennagyonfaszaköszi"-t, levágja   a szitut és türelemmel megvárja, amíg előlép az igazmondó juhász a tökélyre fejlesztett díszlet mögül. Kedvesen elbeszélget Vele, majd mindenki megy a dolgára. És az pedig még megdöbbentőbb, mennyire nehezen hiszem el, hogy igen, van ilyen. Hogy ne feltételezzem rögtön, hogy persze, nyilván csak udvariasságból, sajnálatból, hanem CSAK ÚGY. Őszintén. Ahogy Agatha Christie-nek is mindig mosogatás közben jutottak eszébe a leírnivaló sztorik, úgy nekem is pont. Ennyi biztos közös bennünk, sajnos más se, legnagyobb szomorúságomra. Szóval   a koszos kanalakkal való   testközelbe kerülésem mindig megteszi a magáét. Most is így történt ez. Szép nyugiban végigfuttattam a szoftvert a szürkeállo