Ismeretlenül is közünk van egymáshoz
Ismeretlenül is közünk van egymáshoz Sokáig vacillált, hogy lenyomja-e az entert. Általában jók a megérzései -biztatta ezzel saját magát-, mégis folyton kételkedett azokban. Nap mint nap beigazolódott, hogy jó a szaglása, mégis nap mint nap kérdőjelezte meg azt. Rém kellemetlen lenne az egész szituáció, ha mégsem Ő lenne az a fiatalember, akire gondolt. Sohasem látta Őt korábban, leszámítva azt, amikor pár hónapos pici baba volt. A közösségi oldalon fellelhető információk sem elegendőek ahhoz, hogy egyértelmű legyen, igen, Ő az. Azt sem tudta, hogy honnan jött elő most ez az egész. Miért most és miért így. Huszonegy év telt el azóta és könnyen lehet, hogy erre a -végül is majdhogynem mindennapos- történetre rajta kívül a világon senki nem emlékszik már. Honnan került elő ez a követelőző belső érdeklődés, mi végre ez a kíváncsiság onnan bentről, nem értette. Egyáltalán nem a racionalitás motiválta abban, ahogy a megírt pársoros üzenete felett