Tabudöntögető gondolatok 1.rész
Tabudöntögető gondolatok 1. rész Meddig tart a veszteség okozta gyászfolyamat? Miért olyan kibírhatatlanul nehéz a gyász? Mit tehetek azért, hogy kibírjam? És így tovább. Válasz nélkül ránk zuhanó kérdések sorozata nehezíti a mindennapokat a gyászmunka során, ha nem lenne elég az az irdatlan fájdalom már önmagában is, amit a gyász magával hoz. Az egyik legelső- és egyben legmeghatározóbb tapasztalat, amivel találkozik a veszteséget elszenvedett személy, az az, hogy mennyire mélységesen magányos műfaj a gyász. Akkor is, ha a halál bekövetkezésére már régóta lehetett számítani és akkor is, ha drámai hirtelenséggel zajlott. Akárki is vesz körül minket, akárhogy érintett többé-kevésbé a többi családtagunk is, a mi szívünkkel csak mi érzünk, a mi folyamatunk egyedül csak bennünk zajlik. Persze, jólesik a sorstársak közössége és közelsége, akikkel legalább részben osztozni lehet, hiszen a különböző gyászfolyamatoknak sok egymáshoz hasonló-, illetve egymáshoz has