Béres Edina

                   A születő gyermek útjának rajza a női lélek                                                                  selyemszövetére Mindig szerettem a két ünnep közti időszakot. Nyugalom, béke, semmi sietség. Jóleső lelassítása az elrohanó  időnek, percnyi megálló, szusszanásnyi rácsodálkozás az évekké épülő pillanatokra. Szinte tálcán kínálja magát a kitűnő alkalom egy jó kis születésre. Bár a terminus még karácsony előttinek volt tippelve, na de nehogy már pont akkor. Épp, ahogy Mária érezhette, hogy itt az idő, úgy én is, hogy nincs még.   Készülődöm az ismerős ismeretlenbe, hogy végigcsináljam, ami ezúttal adatik. Ami felett se uralmam, se befolyásom, se elképzelésem róla.  Mindössze a megszelídült emlékek az előzőekről. Ezúttal csa...

                                      A (z egyedül)lét elviselhetetlen könnyűsége                               Nem tudom  ki hogy van vele, de én annyit kapálóztam már a sorsom ellen, hogy netovább (mondaná Regős Bendegúz az Indul a bakterház-ból).  Fogalmazhatok úgy is, hogy már-már alapattitűdömmé vált a lázadás. Mindig, amikor újabb cipelhetetlenül nehéz cuccot dobtak le fentről, azonnal fogtam a jól bejáratott kis transzparenseimet és mentem az utcára, hogy "Héé, Te ott fenn! Már megint nagyon elszámítottad Magad! Tudd meg, hogy nem bírok el mindent, de nem ám! Méghogy Te pontosan tudod, hogy kinek melyik és milyen feladat való! Nevetnem kell! De kínomban! Nem! Vedd tudomásul, hogy akármilyen hatalmas is vagy, itt bizony hibáztál! Összetévesztesz valaki mással! Méghogy ha feladatot adsz, akkor se...

                                         Maga ki?!                                            Igaz történet 2015. júliusából, Budapestről.  -Maga ki??!!- dörren a kérdésnek álcázott tüzes ágyúgolyó egy merev és kifejezéstelen arc rossz leheletű szájából. Az archoz tartozó test lomha és nagydarab. Kifejezetten férfias megjelenés, női testben. A lövedék küldetése a teljes megsemmisítésem. Reflexesen összerezzenek, majd megdermedek. Próbálom értelmezni ezt a rendkívül egyszerű kérdést, miközben szemeim a kifejezéstelen, semmitmondó arcot pásztázzák. Vajon tényleg hozzám beszél? Viharos sebességgel bizonyosodom meg arról, hogy tényleg hozzám beszél. Hárman állunk vele szemben. Julio testvérei és én. Róluk tudomást sem vesz. Az összes megnyilvánulása felém irányul. El...

                                                       Párhuzamos találkozások                                Intenzíven az intenzívről egy bába gondolatai nyomán. Hogy hogyan és miként kerülünk oda egy szüléshez mi, bábák és szülés körüli segítők, az olykor előre eltervezett, olykor pedig  hirtelenjében alakul. Hogy vannak-e véletlenek, nem tisztem latolgatni, hiszen ki vagyok én ahhoz, hogy tudhatnám. Döntse el mindenki saját hite és aktuális legjobb meggyőződése szerint. Abból az időből, azokból a hetekből való e történet, amikor mázsás súlyok döngöltek földbe minden áldott nap és percben, mégis bíztam, tudtam bízni a CSODÁ-ban, olyan erővel és olyan hittel, ahogy soha semmiben egész életemben azelőtt. Nem volt ember a föld hátán, aki erősebben hit...

                                          Hétszázharminc                                                         -egy születésnap emlékére- Hetek óta dübörög bennem a késztetés, írnom kell. Ritkán van ilyen, ritkán adódik rá lehetőség, idő. Ilyenkor jobb engedelmeskedni  tapasztalatból tudom.  Megadom magam, legyen hát. Gyerekkori barátnőm június 27-én született, abban az évben, amikor én is. Az Ő révén ez a nap, nagyjából amióta az eszemet tudom ünnep volt számomra, szeretett személy létezéséhez köthető ünnep. Szinte pontosan ugyanebből az időből lett ünnep egy teljesen másik év, 1981 is, egyetlen testvérem születésének az éve. Számok, dátumok, melyek nagy jelentőséggel  bírnak az életemben. Csodálkozás...